Egy előadás a Csongrád környéki, sokat megélt szakaszmérnökség-vezetőket és gátőröket is elgondolkodásra késztette minap a kisváros szakaszmérnökségén, melyet az egyik legelismertebb tiszai vízügyi szakember, a szolnoki igazgatóságot hosszú éveken át vezető Nagy István tartott. Az előadó kendőzetlenül kimondta: ha a védekezés tavaly tavaszi csúcsidőszakában egy-egy közepesen kitartó esőzóna elérte volna a térséget, vagy egy ideig erőteljesebb széllökések fordultak volna elő, a hatalmas erőfeszítés ellenére sem lehetett volna megmenteni a Tisza melletti településeket. Mint elhangzott, kötelező számolni a folyó vízgyűjtőjében és az árvízi mederben lezajlott folyamatokkal, s véletlenül sem szabad azt hinni, hogy az évezredes vízszintrekord majd csak sok-sok év múlva ismétlődhet meg, holott akár heteken belül is tud a természet olyan viszonyokat teremteni, amit a 2006-ban védekezők még a rémálmaikban sem képzeltek el.
A klímaváltozásból adódó időjárási szélsőséges viszonyokra Nagy István tudomása szerint már számos országban igen komolyan készülnek. Az erőteljesebb esőzések már most tapasztalhatók, vagyis az árvízi vízhozamok minden eddiginél jelentősebbek lehetnek, a kontinensen – tőlünk nyugatabbra – több államban a védelmi előírásokban ennek kapcsán tíz százalékos árvízi növekményt építettek be. Ez a Tisza alsó szakasza esetében annyit jelent, hogy egy kedvezőtlen ciklonális hatássorozat eredményeként – melyre a tiszai vízgyűjtőben átlagosan 35-40 évenként lehet példát találni – a korábbi lehetséges árhullámokra még további legalább fél métert lehet számolni.
A nyugalmazott igazgató szerint nem szabad a lakosságot részinformációkkal ellátni. Mindenkinek tudnia kell, hogy mikor és mire számíthat, vagyis nem lehet megengedni, hogy egy-egy árvíz kialakulásakor derült égből jövő villámcsapásként érje a veszélyeztetett területen élőket a kitelepítés kényszere.
A folyamszabályozás óta eltelt hosszú évek során a Kárpátokból a vízzel érkező hordalék zöme a folyó közép- és alsó szakaszán tölti a medret, melynek kedvezőtlen hatásait már 2000-ben észre lehetett venni, de leginkább 2006-ban lehetett érezni. Évente a mederfeltöltés csak a Közép-Tiszán másfél centiméter, az alsó szakaszon meghaladhatja akár a 2 centimétert is. Amennyiben Nagy István számításai beigazolódnak, ez egy 2006-os árvízi vízhozam esetén húsz év múlva Csongrádnál már egy védhetetlen állapotot jelenthet, s eme kalkuláció a klímaváltozás már említett hatásait még nem tartalmazza…
A szakember úgy véli, a legfontosabb teendő a hullámterek rendezése, az ott elburjánzott növényvilág folyamatos karbantartása, valamint a határokon átnyúló, a hegyvidékek vízmegtartó képességét növelő környezetvédelmi munkák mihamarabbi megkezdése lehet. Mindemellett szerinte az árvízvédelmi töltések erősítését és a mentesítő tározók kialakítását is haladéktalanul meg kellene kezdeni. S persze ildomos lenne folyamatosan, őszintén informálni a lakosságot, a polgári segítségnyújtás nélkül ugyanis – mint ahogyan a tavalyi csongrádi példa is bizonyította – a vízügy és az egyéb szakszervek nem tudnak megküzdeni egy újabb rekordárvízzel.

Vissza

Küldje el a cikket ismerősének!

Nyomtassa ki ezt a cikket!

A radiohir.hu hírportálon megjelenő információk bármilyen utánközlése, kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.